1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Barkócaberkenye - Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai

səhifə9/10
tarix02.05.2018
ölçüsü1.53 Mb.

Barkócaberkenye,

barkócafa Sorbus torminalis (L.) Crantz

a: wild service tree, n: Elsbeere

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15–20 m)

• törzse nyúlánk, kérge sötétbarna, cserepesen fölpattogzó, koronája boltozatos, ágai vastagok

• vesszeje gyengén szögletes, zöldes- vagy vörösesbarna, rügyei zömök tojásdadok, összenyomottak, zöldek, fényesek

• levelei szórt állásúak, 3–4 karéjpárral, 5–10 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld

• virágai sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok szőrös

• almácska termése tojásdad alakú, 12–15 mm hosszú, barna, fehéren pettyezett, 2 kövecses magházzal, magjai 6–7 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (110 év), lassan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése szeptemberben érik, október-novemberben hullik

• őszi lombszíne sárga vagy narancssárga

• csak fiatal korban sarjad tőről

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten árnytűrő

• xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• hegy- és dombvidékeinken gyakori (kivéve Nyugat-Dunántúlt), a sík vidéken csak a Szatmár-Beregi-síkra ereszkedik le

Élőhely


• mészkedvelő tölgyesek, ritkábban bokorerdők, cseres-kocsánytalan tölgyesek

Egyéb


• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű

• termését a madarak, valamint a kisemlősök kedvelik és terjesztik

• a lisztes berkenyével (S. aria s.l.) könnyen hibridizálódik (lásd ott)

Barkócaberkenye

117. Rosaceae, Spiraea

Szirti gyöngyvessző Spiraea media Fr. Schmidt (S. oblongifolia W. et K.)

a: long-leaved spirea, n: Länglichblättriger Spierstrauch

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5 m)

• vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, rendszerint finoman szőrös, apró rügyei magánosan vagy hármasával állnak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy lándzsásak, 3–4 cm hosszúak, a virágzó hajtásokon végig ép szélűek, felül élénkzöldek, fonákuk világoszöld, gyéren vagy sűrűn szőrös

• virágai az előző évi hajtások oldalán leveles rövidhajtásokon képződő dúsvirágú sátorozó fürtökben nyílnak, fehérek, porzószálai rövidebbek a szirmoknál

• termése 2–3 mm hosszú tüsző, a tüszőcsoportban egyenesen állnak, magjai 1,5–2 mm hosszúak, laposak, pálcika alakúak

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, május-júniusban virágzik

• termése július-augusztusban érik és magvai is ekkor hullanak

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről és gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• baziklin

Elterjedés

• Eurázsia, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• középhegységi faj

• az Északi-középhegységben gyakoribb, a Dunántúli-középhegységben (Dunazug-hg.) ritkább, Mecsek, Villányi-hegység

Élőhely

• sziklai cserjések, ritkábban bokorerdők, sziklaerdők, sziklagyepek

Egyéb

• védett faj

• Dél-Dunántúlon a sűrűn szőrös levélfonákú változata (var. oblongifolia /W. et K./ Dippel) él

Szirti gyöngyvessző

118. Rosaceae, Spiraea

Fűzlevelű gyöngyvessző Spiraea salicifolia L.

a: willow-spirea, n: Weideblättriger Spierstrauch

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (1,5–2 m)

• vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, kopasz, apró rügyei magánosan vagy hármasával állnak

• levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsásak, 4–7 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk világoszöld

• virágai az azévi hajtások csúcsán dúsvirágú bugákban nyílnak, rózsaszínűek, porzószálai hosszabbak a szirmoknál

• termése 2–3 mm hosszú tüsző, a tüszőcsoportban szétállók, magjai 1,5–2 mm hosszúak, laposak, pálcika alakúak

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, június–júliusban virágzik

• termése július–szeptemberben érik és magvai is ekkor hullanak

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről és gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• higrofil

• acidofil

Elterjedés

• Eurázsia, szubboreális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki faj

• Belső-Somogy déli része, a Zempléni-hegységből (Lászlótanya) kipusztulhatott

Élőhely

• láperdők, (patak menti magaskórósok)

Egyéb

• ritka, védett faj

• kivadulhat, mert dísznövényként ültetik

Fűzlevelű gyöngyvessző

119. Staphyleaceae, Staphylea

Mogyorós hólyagfa,

hólyagmogyoró, hályogfa, hólyagfürt Staphylea pinnata L.

a: bladder nut tree, n: Pimpernuß

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje vagy kisebb fa (5 m), rendszerint több törzsű, kérge sima, sötétszürke, hullámos fehér sávokkal

• vesszeje sokáig zöld, majd foltosan vörösesbarna, a bél feltűnően nagy és fehér, rügyei két oldalról összenyomottak, fénylő zöldek, majd vörösesbarnák

• levelei keresztben átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltak, 5–7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 5–9 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fonákuk szürkészöld

• virágai a hajtások csúcsán bókoló fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, csészéi sziromszerűek

• termése felfújt, hártyásfalú, sárgászöld tok, benne (2–)3 maggal, melyek gömbölydedek, 9–10 mm átmérőjűek, fénylő sárgásbarnák, kemény héjúak

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése augusztus második felében érik, ősszel hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad, idős korban gyökérsarjat is fejleszt

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten fényigényes

• (xerofil –) xeromezofil (– mezofil)

• baziklin

Elterjedés

• Délkelet-Európa, Kis-Ázsia

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• az Északi- és Dunántúli-középhegységben, valamint Nyugat- és Dél-Dunántúlon (Belső-Somogy kivételével) viszonylag gyakori, a Kisalföld és az Alföldön ritka

Élőhely

• mészkedvelő tölgyesek, szikladomborzatú erdők, ritkábban bokorerdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek, ligeterdők

Egyéb

• olajtartalmú magját a rágcsálók kedvelik

• fiatal virágzatát a kaukázusi népek savanyítva fogyasztják

Mogyorós hólyagfa

120. Taxaceae, Taxus

Tiszafa,

tiszafenyő, ternyőfa Taxus baccata L.

a: common yew, n: Gemeine Eibe

Alaki jellemzők

• örökzöld, kis termetű fa (10 m) vagy nagyobb cserje

• törzse ormós, csavarodott, göcsös, gyakran a tövénél vastag ágakra bomló, kérge rozsdabarna, szürke foltokkal tarkított, cserepes, koronája szabálytalan, ágai közel vízszintesek

• hajtásai vékonyak, hajlékonyak, 2–3 évig zöldek, barázdáltak, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak, laposak, 18–32 mm hosszúak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, a levélalap hosszan szárra futó

• kétlaki, porzós virágzata az első évi hajtás alsó oldalán a levelek hónaljában már őszre kialakul, sárga, nővirága rügyszerű, levélhónalji törpehajtás csúcsán többnyire magánosan található, zöld

• magköpenyes magja tojásdad alakú, 5–7 mm hosszú, gesztenyebarna, fényes, a magköpeny 8–9 mm hosszú, felül nyitott, húsos, élénkpiros

Biológiai jellemzők

• nagyon hosszú életű (500–1000 év), nagyon lassan növő faj

• március végén, április elején virágzik

• magköpenyes magja augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel, de mindenütt diszperz elterjedéssel

Előfordulás

• középhegységi faj

• Bükk (Ómassa, Lillafüred), Bakony (Szentgál, Herend, Bakonybél)

Élőhely


• sziklaerdők, karszterdők

Egyéb


• fája fénylő vörösbarna, igen kemény, nehéz, tömör

• évgyűrűje rendkívül keskeny, hullámos

• a magköpeny kivételével minden része mérgező

• díszfaként ültetik, a nyesést jól bírja, ezért különböző formák kialakítására alkalmas (francia kert)

• védett, a korábbi erdőgazdálkodás miatt őshonos állományai igen megritkultak

Tiszafa

121. Tiliaceae, Tilia

Kislevelű hárs Tilia cordata Miller (T. parvifolia Ehrh., T. ulmifolia Scop.)

a: small-leaved lime, n: Winterlinde

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, idős korban gyakran dudoros, kérge sokáig sima, sötétszürke, később hálózatosan repedezett, széles cserepekkel, koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az alsók csüngők

• vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, fénylő, kopasz, rügyei vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy félmagasságánál nagyobb

• levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 4–7 cm hosszúak, vastagabbak, kopaszak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld, az érzugokban rozsdavörös szakállal és nem kiemelkedő harmadrendű erekkel

• virágai murvalevéllel 1/3–1/4 részben összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 5–11 virágúak, sárgásfehérek, porzói olyan hosszúak mint a szirmok

• makkocska termése 5–7 mm hosszú, rozsdabarna, molyhos, vékony falú

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–300 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, június második felében virágzik

• termése szeptemberben érik, télen-tavasz elején hullik

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• mezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Európa, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• Északi- és Dunántúli-középhegység, szórványosabban Nyugat- és Dél-Dunántúlon

Élőhely


• gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikladomborzatú erdők, ritkábban bükkösök, cseres-tölgyesek

Egyéb


• fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű

• jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea

• kedvelt parkfa, a nyesést jól tűri

Kislevelű hárs

122. Tiliaceae, Tilia

Nagylevelű hárs

, széleslevelű hárs Tilia platyphyllos Scop. (T. officinarum Crantz)

a: large-leaved lime, n: Sommerlinde

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, idős korban durván repedezett, koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők

• vesszeje zöldesbarna vagy vörösesbarna, fénylő, a csúcsi részen lehet szőrös, rügyei zöldes- vagy vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy félmagasságánál nem nagyobb

• levelei váltakozó állásúak, széles tojásdadok, 7–12 cm hosszúak, vékonyak, alul-felül fénylő zöldek, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal és kiemelkedő harmadrendű erekkel

• virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 2–7/3 tagúak, zöldessárgák, porzói hosszabbak a szirmoknál

• makkocska termése 7–10 mm hosszú, öt bordájú, szürkésbarna, molyhos, vastag falú

Biológiai jellemzők

• nagyon hosszú életű (500–1000 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, június első felében virágzik

• termése augusztus–szeptemberben érik, ősz végén-télen hullik

• őszi lombszíne barnássárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• mérsékelten árnytűrő

• mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Közép- és Délkelet-Európa, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• Északi- és Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl

Élőhely


• bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek

Egyéb


• fája barnásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű

• a levelek és a hajtások szőrözöttsége alapján három alfajra osztható (kopasz hárs – ssp. pseudorubra Schneid., valódi nagylevelű hárs – ssp. platyphyllos, bársonyos hárs – ssp. cordifolia /Bess./ Schneid.)

• jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea

• kedvelt, de igényes parkfa

Nagylevelű hárs

123. Tiliaceae, Tilia

Ezüst hárs

, szádokfa, magyar hárs Tilia tomentosa Moench (T. argentea DC.)

a: silver lime, n: Silberlinde

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (35 m)

• törzse egyenes, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, később sekélyen és hosszant repedezett, koronája boltozatos, ágai fölfelé irányulók

• vesszeje szürkészöld vagy zöldesbarna, csillagszőröktől sűrűn és szürkén molyhos, rügyei kisebbek, molyhosak, a két rügypikkely közel egyforma hosszúságú

• levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 7–12 cm hosszúak, felül kopaszodók, mélyzöldek, fonákuk ezüstszürkén csillagszőrös

• virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 6–10 tagúak, sárgák, porzói rövidebbek a szirmoknál

• makkocska termése 6–8 mm hosszú, szürke, molyhos és aprón bibircses, vastag falú

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (100 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, július első felében virágzik

• termése szeptemberben érik, ősszel hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről és gyökérről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xeromezofil – mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Délkelet-Európa, pannon-balkáni jelleggel

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• a Dél-Dunántúlon a Balaton vonaláig hatol föl, szórványosan megjelenik a Délkeleti-Nyírségen és a beregi Kaszonyi-hegyen

Élőhely


• cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, illetve homoki tölgyesek

Egyéb


• fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű

• jó mézelő

• kedvelt parkfa, a városi klímát jól tűri

Ezüst hárs

124. Ulmaceae, Ulmus

Hegyi szil Ulmus glabra Hudson (U. scabra Miller, U. montana With.)

a: mountain elm, n: Bergulme

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (25 m)

• törzse karcsú, nyúlánk, kérge sokáig sima, később barnásszürke, lehámló kéregcserepekkel, koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok

• vesszeje vastagabb, zöldes- vagy sötétbarna, borzasan álló merev serteszőrökkel, rügyei nagyok, kúposak, feketésbarnák

• levelei váltakozó állásúak, rendszerint visszás tojásdadok, az erőteljes hosszúhajtásokon felső harmadukban 3 karéjúak, 8–16 cm hosszúak, vastagok, felül érdesek, sötétzöldek, fonákuk érdes vagy pelyhes

• poligám virágai levélhónalji nagyobb csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek

• termése 20–25 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny közepén található

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150–200 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás előtt, márciusban virágzik

• termése május első felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárgászöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• árnytűrő

• mezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Európa


Előfordulás

• középhegységi – magashegységi faj, de az Alföld peremi részeire leereszkedhet

• középhegységeinkben, helyenként a dombvidékeken található

Élőhely


• bükkösök, szurdokerdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikla- és törmeléklejtőerdők, patak menti és keményfás ligeterdők

Egyéb


• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó

• ritkulóban lévő faj, a szilfavész közepes mértékben károsítja

Hegyi szil

125. Ulmaceae, Ulmus

Vénic-szil

, lobogós szil, vénicfa Ulmus laevis Pallas (U. effusa Willd.)

a: fluttering elm, n: Flatterulme

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (20 m)

• törzse nyúlánk, térgörbe, erősen ágas, alul nagy gyökérterpeszekkel, kérge barnásszürke, hálózatosan repedező, szabálytalanul lehámló, koronája szabálytalan, ágai vastagok, lehajlók

• vesszeje vékony, vörösesbarna vagy barna, fénylő, rügyei hegyesek, feltűnően tarkák

• levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 6–13 cm hosszúak, vékonyak, felül simák, fénylő sötétzöldek, fonákuk lágyan szőrös

• poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, hosszú kocsányúak, csüngők, zöldesvörösek

• termése 12–15 mm hosszú, pillás élű lependék, a makkocska a szárny alapjához áll közelebb

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás előtt, márciusban virágzik

• termése májusban érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• árnytűrő

• mezohigrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Közép-, Délkelet- és Kelet-Európa, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki faj

• alföldjeinken mindenütt előfordul, ritkán a hegy- és dombvidék széles völgyeiben is megjelenhet

Élőhely


• puhafás és keményfás ligeterdők, ritkán erdős-sztyepp erdők, láperdők

Egyéb


• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, göcsös, nehezen hasadó

• a szifavész kevésbé károsítja

Vénic-szil

126. Ulmaceae, Ulmus

Simalevelű mezei szil

, kislevelű mezei szil, kopasz szil Ulmus minor Miller (U. carpinifolia G. Suckow)

a: smooth-leaved elm, n: Feldulme

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

• törzse hengeres, alul gyakran terpeszes, kérge barnásszürke, mélyebb hosszanti barázdákkal és sekélyebb keresztrepedésekkel tagolt, koronája sátorozó, laza, ágai vastagok

• vesszeje vékony, zöldes- vagy vörösesbarna, kissé fénylő, rügyei aprók, sötétbarnák

• levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 4–9 cm hosszúak, vastagok, felül simák, fényes sötétzöldek, fonákuk kopasz

• poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek

• termése 15–20 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–300 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás előtt, márciusban virágzik

• termése május második felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárgásbarna vagy zöld

• tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• árnytűrő

• mezofil – mezohigrofil

• neutrofil, sótűrő

Elterjedés

• Közép-, Kelet- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika, kontinentális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki) faj

• alföldjeinken általánosan elterjedt, helyenként az alacsonyabb dombvidékeken is megjelenik

Élőhely


• keményfás ligeterdők, gyertyános-kocsányos tölgyesek, ritkábban erdős-sztyepp erdők

Egyéb


• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó

• paraléces gallyú változata (var. suberosa /Mönch/ Soó) is előfordul

• a szilfavész iránt nagyon fogékony

• visszaszorulóban lévő faj

Simalevelű mezei szil

127. Ulmaceae, Ulmus

Angol szil

, érdeslevelű mezei szil Ulmus procera Salisb. (U. campestris auct. p. p.)

a: english elm, n: Englische Ulme

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (20 m)

• törzse nyúlánk, alsó részén gyakoriak a vízhajtások, kérge barnásszürke, hosszanti barázdákkal és sekélyebb keresztrepedésekkel finoman tagolt, koronája szabálytalan, ágai fölfelé irányulók, végükön kihajlók

• vesszeje vastagabb, vöröses- vagy sötétbarna, maradandóan szőrös, rügyei kúposak, sötétbarnák, finoman szőrösek

• levelei váltakozó állásúak, széles tojásdadok, 5–10 cm hosszúak, vékonyak, felül érdesek, zöldek, fonákuk többnyire maradandóan szőrös

• poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek

• termése 10–17 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny közepén található

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (150–200 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás előtt, márciusban virágzik

• termése május második felében érik és hullik

• őszi lombszíne sárga

• tőről és gyökérről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• xeromezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Nyugat- és Közép-Európa, szubatlanti jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• hazai előfordulása kevésbé ismert, a sík vidékek és magasabb hegyvidékek kivételével található

Élőhely


• cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek

Egyéb


• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, göcsös, nehezen hasadó

• a szilfavész iránt fogékony

• korábban nem választották el a simalevelű mezei sziltől (U. minor), együttesen mezei szil (U. campestris) név alatt tárgyalták őket

• paraléces gallyú változata (var. suberosa Georg. et Morariu) is előfordul

Angol szil

128. Ulmaceae, Ulmus

Turkesztáni szil

Ulmus pumila L. var. arborea Litvin. (U. pinnato-ramosa Dieck.)

a: siberian elm, n: Sibirische Ulme

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (15 m)

• törzse nyúlánk, kérge barnásszürke, hálózatosan repedezett, a repedésekben narancssárga, koronája kúp alakú

• vesszeje feltűnően vékony, világos barnásszürke, kopasz, rügyei kúpos tojásdadok, sötétbarnák, kopaszok

• levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 2–6 cm hosszúak, vastagok, felül simák, sötétzöldek, fonákuk csak fiatalon szőrös

• poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek

• termése 10–15 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, február második, március első felében virágzik

• termése május első felében érik és hullik

• őszi lombszíne barnássárga vagy zöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten árnytűrő

• xerofil

• neutrofil, sótűrő

Elterjedés

• Közép- és Belső-Ázsia, Dél-Szibéria

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk nem őshonos

• hazánkban elsősorban az alföldeken, alacsony dombvidékeken ültetik

Élőhely


• kultúrerdők

Egyéb


• fája vörösesbarna, középkemény, nehéz

• a szilfavész iránt nem fogékony

• nálunk ’Puszta szil’ néven került köztermesztésbe

• hazánkban a 60-as évek végétől ültetik

Turkesztáni szil

129. Ericaceae, Vaccinium

Fekete áfonya

Vaccinium myrtillus L.

a: bilberry, n: Heidelbeere

Alaki jellemzők

• lombhullató törpecserje (20–30 cm), föld alatti szára legyökeresedik, föld feletti ágai fölállók

• vesszeje feltűnően vékony, négyoldalú, élelt, zöld, rügyei aprók, világoszöldek

• levelei szórt állásúak, tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, élénkzöldek

• virágai levélhónaljiak, magánosan vagy kettesével nyílnak, világoszöldek pirosas futtatással

• álbogyó termése borsó nagyságú, sötétlila, hamvas, magjai narancsgerezd alakúak, 1,2–1,5 mm hosszúak, feketésbarnák

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése júliusban érik, augusztusban hullik

• őszi lombszíne zöld

• föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• árnytűrő

• xeromezofil

• acidofil

Elterjedés

• Észak-Amerika és Eurázsia boreális és mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj

• Nyugat-Dunántúlon gyakori, szórványos az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Börzsöny), ritka a Balaton-felvidéken és Bakonyalján

Élőhely

• mészkerülő erdők

Egyéb

• termése jóízű, ehető

Fekete áfonya

130. Ericaceae, Vaccinium

Tőzegáfonya

Vaccinium oxycoccos L. (Oxycoccos palustris Pers.)

a: cranberry, n: Moosbeere

Alaki jellemzők

• örökzöld, kúszó szárú törpecserje (ún. rácscserje), hajtásai hengeresek, vékonyak

• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy megnyúlt tojásdadok, 5–10 mm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk kékesderes

• virágai végállók, magánosak, hosszú kocsányúak, vöröses rózsaszínű pártái hátratörtek

• álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes, magjai tojásdadok, 1,2–1,5 mm hosszúak, vörösesbarnák

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• júniusban virágzik

• termése július–szeptemberben érik, télen hullik

• föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• higrofil

• acidofil

Elterjedés

• Észak-Amerika és Eurázsia boreális, szórványosabban mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel

Előfordulás

• sík vidéki (– magashegységi) faj

• Beregi-sík (Csaroda, Beregdaróc), Mátra (Sirok – betelepítve), Tapolcai-medence (Vindornyalak–Vindornyaszőlős – kipusztult még a múlt században)

Élőhely

• tőzegmoha- és átmeneti lápok

Egyéb

• kipusztulással veszélyeztetett, védett faj

• a Beregi-síkon lévő két állományát az 50-es évek elején fedezték fel

Tőzegáfonya

131. Ericaceae, Vaccinium

Vörös áfonya Vaccinium vitis-idaea L.

a: cowberry, n: Preiselbeere

Alaki jellemzők

• örökzöld törpecserje (10–20 cm), szára heverő, hengeres ágai fölemelkedők

• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, apró sötétbarna pontokkal tarkított

• virágai végálló fürtökben nyílnak, fehérek vagy vörösesfehérek

• álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes, magjai félhold alakúak, 1,5–1,8 mm hosszúak, vörösesbarnák

Biológiai jellemzők

• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj

• május-júniusban virágzik

• termése augusztusban érik, szeptemberben hullik

• föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten fényigényes

• mezofil

• acidofil

Elterjedés

• Észak-Amerika és Eurázsia boreális és mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj

• Zempléni-hegység északi része, Bükk (Ómassa, Nagymező), Kőszegi-hegység (Vöröskereszt), Őrség, Vend-vidék, Göcsej (Lenti – kipusztult), Mecsek (Jakab-hegy)

Élőhely

• mészkerülő erdők

Egyéb

• ritka, védett faj

• termése jóízű, ehető

Vörös áfonya

132. Caprifoliaceae, Viburnum

:

tartalom -> tamop425
tamop425 -> Rényi, András Művészettörténet. Bevezetés
tamop425 -> Népegészségügyi genomika Tartalom
tamop425 -> Emission transmission
tamop425 -> Elektrodinamika Nagy, Károly Elektrodinamika
tamop425 -> Introduction to the Chemistry of Foods and Forages János Csapó Introduction to the Chemistry of Foods and Forages
tamop425 -> Matematikai geodéziai számítások Ellipszoidi számítások, ellipszoid, geoid és terep metszete Dr. Bácsatyai, László Matematikai geodéziai számítások : Ellipszoidi számítások, ellipszoid, geoid és terep metszete
tamop425 -> A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana Vezérfonal egy nem is olyan könnyű tárgy tanulásához Podani, János a szárazföldi növények evolúciója és rendszertana: Vezérfonal egy nem is olyan könnyű tárgy tanulásához
tamop425 -> Botanika III. Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába Szerkesztette Tuba, Zoltán, Szerdahelyi, Tibor, Engloner, Attila, és Nagy, János
tamop425 -> A magyar irodalom történetei II. 1800-tól 1919-ig Szegedy-Maszák, Mihály a magyar irodalom történetei II.: 1800-tól 1919-ig


Dostları ilə paylaş:

©2018 Учебные документы
Рады что Вы стали частью нашего образовательного сообщества.
?


barotravma-kishechnogo-4.html

barotravma-legkih-ot.html

barotravma-pri-podeme-s.html

barov-lisalam-balanicdan-10.html

barov-lisalam-balanicdan-15.html